A gyermekmunka visszaszoritasa

A gyermekmunka, avagy milyen módon változtatható meg az IDPk gyermekmunkáról és oktatásról való felfogása Észak-Ugandában fenntarthatóságot célzó programokon keresztül


A gyermekmunkával szeretnék foglalkozni Ugandában lévő helyzettel, mivel terep tapasztalatom nagy része ezt a témát is érinti. Választásom azért esett a gyermekmunkára, mert a jelenség igencsak szignifikáns ma 2008ban Ugandában, főleg pedig az északi konfliktus és háború sújtotta területeken.

A gyermekmunka kialakulásának történelmi háttere Észak-Ugandában

A háború 1986-ban kezdődött. Több átalakulás után az LRA (Úr Ellenálló Hadserege – Lord’s Resistance Army) a legfőbb lázadó csoporttá állt össze, mely a kormánycsapatok (UPDF – Ugandan’s People’s Defence Force) ellen harcol. Vezetőjük, az acsoli származású Joseph Kony céljai meglehetősen zavarosak, de köztük szerepel Uganda elfoglalása és egy tiszta acsoli állam kialakítása Ugandán belül, melynek természetesen ő lenne az elnöke. Legfőbb ellenségének a jelenlegi miniszterelnököt, Yoweri Musevenit tekinti. Museveni más etnikai csoportból származik, Kony mégis az acsolikat támadja, azzal az indokkal, hogy ő nem akar a kormánnyal, együttműködő véreivel egy szent államban élni.
A 21 éve zajló háború kevés nemzetközi figyelmet kapott, pedig egyes nagyhatalmak is jelentős mértékben felelősek a kialakult helyzetért. A kormány több béketárgyalási folyamatot is folytatott az LRA-val, de tartós békét még egyik sem hozott. A legutóbbi béketárgyalás 2006 novemberében kezdődött Jubában, a Dél-Szudán fővárosában. Azóta tűzszünet áll fenn a két fél között, de a békeszerződést még mindig nem írták alá, és a helyzet továbbra is ingatag. Az utóbbi két hónapban a lázadók rajtaütései ismét mindennapossá váltak…
A térségben az ENSZ mellett több száz segélyszervezet van jelen, de a korrupció, a nepotizmus és a rossz menedzsment következtésben rengeteg segélypénz úszik el – a segélyeknek csupán töredéke éri csak el az érintetteket. A mai napig körülbelül kétmillió ember él menekülttáborokban (IDP – Internally Displaced People’s Camps), amelyek semmiféle infrastruktúrával, kórházzal, iskolával nem rendelkeznek.



A gyermekanyák
A gyermekanya („child mother”) kifejezés Ugandában nem egyszerűen azokat a lányokat jelenti, akiknek a szokottnál korábban született gyermekük. Azokra a fiatal nőkre utalnak vele, akiket a háború alatt a lázadók elraboltak, megkínoztak, majd sexrabszolgaként, illetve gyerekkatonaként tartottak fogva, majd a fogságból megszökve több gyermekkel tértek vissza a közösségbe. A legnagyobb probléma az acsoli társadalom által kreált stigmatizáció. Hiába menekülnek vissza több éves pokoli szenvedés után, a társadalom ujjal mutogat rájuk, nem ritkán egyenesen a lázadók, közé sorolja őket. Nem rendelkeznek megfelelő oktatási háttérrel sem, mivel gyermekek voltak még, mikor fogságba estek. Ráadásul általában árvák, vagy félárvák, és nem csak magukról, hanem a rabságban született gyermekeikről is gondoskodniuk kell. Ahhoz, hogy magukról illetve gyermekeikről gondoskodni tudjanak kényszerűek bármilyen munkát elvállalni, pedig gyakran nem idősebbek tizenhat – tizenhét évnél. Miután nincs lehetőségük gyermekeiket iskolába járatni, a létfenntartás érdekében ők is és gyermekeik is dolgozni kényszerülnek.
Globálisan tekintve a háború hihetetlenül magas számú gyermeket kényszeríttet az iskolapad és a felhőtlen gyerekkor elhagyására, hogy munkával küzdjenek a mindennapok túlélésért.
Gyermekmunka az IDP táborokban és az IRC kísérlete a megszűntetésére
A konfliktus csúcsánál a helyi lakosság közel kilencven százaléka kényszerült menekült (IDP) táborokba. Az LRA hivatalos becslések szerint közel 38. 000 gyermeket rabolt el. Nem hivatalos adatok szerint ez a szám meghaladja nyolcvan ezret! A legtöbb fiúgyermekből gyermek katonát faragtak, míg a lányok váltak a fent említett gyermek anyává. A fogságban nem esett gyermekek helyzete sem könnyebb. Hivatalos adat szerint a kétmilliós észak ugandai populáció 65 százalék részét kitevő gyermekeknek több mint tizenöt százaléka végez valamiféle fizikai munkát. A legtöbb gyerek a házkörüli munkában vesz részt még másokból prostituált, szemét szedő vagy éppen földműves lett.
„A sok munka teljesen megőrjített”
Geoffrey Olal és öt húga 2002-ben váltak teljesen árvává, mikor mindkét szülőjük elhalálozott AIDS fertőzésben. Tizenhárom éves korában Geoffrey rákényszerült arra, hogy dolgozzon és eltartsa öt kisebb testvérét. Építkezéseken, a téglarakás lett a specialitása. Egy jó hónapban megkeresett 40. 000 UGXt, ami 25$ összegnek felel meg. „Ahhoz, hogy ezt a pénzt megkeressem éjjel nappal dolgoznom kellett szünet nélkül. A munka teljesen megőrjített.”
Ennek megsegítésére alakult meg az észak ugandai gyermekvédő szervezet, amelynek egyik alapító tagja volt az International Rescue Comite (IRC). A gyermekvédő szervezet nem élvezett semmiféle állami támogatást. A fenntartásáról a táborvezetők illetve az a néhány tanár gondoskodott, akik szintén a táborokban éltek, élnek a mai napig. Az ő feladatuk volt identifikálni az olyan 0-16 év közötti gyermekeket, akik nincsenek iskolában és komoly fizikai munkát, kényszerülnek végezni létfenntartásuk érdekében. Így találtak rá Geoffreyra és mintegy 5500 hozzá hasonló sorsú gyermekre. Az ilyen munkák, mint téglaégetés és rakás különösen károsak a gyermekek szervezetére. Az IRC anyagilag támogatta Geoffreyt, így be tudott iratkozni egy három hónapos asztalos iskolába. Segítettek neki munkát találni egy asztalos műhelyben Paderban, ahol ma 400. 000 UGXt (200$) keres. “Mit szeretek az asztalosságban? Nos, azt hiszem a legjobb az, hogy most az emberek jönnek hozzám és kérnek meg arra, hogy különböző dolgokat készítsek nekik, és nem nekem kell az emberektől téglagyáros munkát kuncsorognom”. “De azt hiszem a legjobb, mégis az, hogy mind az öt húgomnak teljesen egyedül képes vagyok fizetni a tandíját. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem kell dolgozniuk, és iskolába járhatnak”.
A projekt eredményeképpen a közösségek és IDP táborok belső törvényeket hoznak arra, hogy a gyerekeknek iskolába kell járniuk. „Nagyon sok változáson ment át a közösség hozzáállása a gyermekmunkához az elmúlt négy évben” – állapította meg Geoffrey. „Korábban, ha valaki látott egy gyereket a földeken vagy építkezésen dolgozni, nem érdekelte. De ma rengetegszer hallom: Ennek a gyereknek iskolában kellene lennie és nem dolgoznia.”
Általános kihívások Acsoliföldön a gyermekmunkával kapcsolatban
Tisztában kell lenni az acsoliak általános hozzáállásával az oktatáshoz. A háború előtt az acsoli társadalom kilencvenöt százaléka a mezőgazdaságból tartotta fent magát. A mezőgazdaság volt az egyik legproduktívabb és legmagasabb haszonnal járó termelési ágazat. Az acsoliak híresek voltak termékeny földjeikről. Míg Dél-Ugandában csak évente egyszer lehetett aratni, addig Acsoliföldön háromszor is betakarították a terményt. Ebből következik, hogy az iskolát és oktatást nem tartották sokra. A társadalmilag elismert acsoli a jó farmer volt, nem pedig valaki, aki kijárta az iskolát.
A huszonegy éven áttartó háború alatt ez a hozzáállás nagyon érdekes módon megváltozott. Miután kényszerültek elhagyni lakóhelyüket, és táborokba költöztek a földhöz való elérhetőségük és evvel a mezőgazdasági munka lehetősége is megszűnt. A földjeik megközelítése lehetetlenné vált a biztonsági helyzet miatt. A táborokban általános fenoménként jelent meg a nihilizmus, semmit tevés és az alkoholizmus. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy felismerték, hogy nagyobb esély van a táborokból való kitörésre annak, aki iskolába járt és tanult. Könnyebben lehet a városban munkát találni. Igény lett az iskolákra és az oktatásra abban a szituációban, amiben a legnehezebb az iskolák megteremtése és fenntartása. Természetesen a kormány előtte is működtetett állami iskolákat, de az igény közel sem volt oly magas az iskolázottságra és a gyermekek iskolába járatására, mint a kilencvenes évek végén.
De a háború következtében újabb kihívások álltak elő. Az államnak a fegyverkezésre költött kiadása megháromszorozódott, így az új iskolaalapításokra semmi esély nem volt a részükről. A legtöbb általános és középiskola a háború alatt lepusztult. A legtöbbször katonai barakkoknak használta őket mind két fél. Ezért többnyire a helyi és nemzetközi segélyszervezetek vállalták át az iskolák újjáépítésének a feladatát. Néhány év alatt több mint ötven új „tábori” iskola alapult, vagy épült újjá. A várt eredmény azonban elmaradt. Miután korábban a táborok véletlenszerűen szerveződtek, mindenféle nemzetközi segélyszervezet menedzsmentje nélkül ezért a legtöbb észak-ugandai tábor nem részesedik nemzetközi segélyből az élelmiszer segélyt kivéve. A „táborosodás” masszív és tömeges elszegényedéshez vezetett, aminek következtében a mindennapi túlélés a tét. A gyermekeknek kötelező munkát vállalniuk, ahhoz, hogy a család életben maradhasson. Az iskolába járás túlzottan sokáig tart és nincsen azonnali haszna. Így az IDPk többsége még mindig fontosabbnak tartja a gyermekmunkát és csak kevesen látták át a benne rejlő lehetőséget. Bár az azért igaz, hogy az általános iskolások száma meg növekedett, de a középiskolai képzést egyre kevesebben veszik igénybe ma Észak-Ugandában az acsolik közül. A legtöbb gyerek, amelyik a táborban nevelkedik általános harmadik, negyedik után már túlzottan megerőltetőnek érzi a munka és az iskola egyenlően nehéz kihívásainak megfelelni. Ezért az egyiket, általában az iskolát feladni kényszerülnek a munka javára.
Az új megoldás a gyermekmunka csökkentésére
Új megoldást kell kidolgozni a probléma megoldására. Természetesen globalitásában a szegénység csökkentésével a gyermekmunka is csökkenne, de ez a cél jelenleg nagyon nehezen kivitelezhető. Ezért nekünk (Schumicky Lilla – ReNUH) új azonnali megoldásra kell gondolnunk. A ReNUH komplett programot dolgozott a gyermekmunka észak-ugandai erodálására. Egyrészről a gyermekek szüleit kell, a ReNUH esetében a gyermekanyákat kell gazdaságilag megerősíteni. Erről a ReNUH jelenleg futó legjelentősebb projektje az IGAP (Income Generating Activity Project) gondoskodik.
Az IGAP – mint a gyermekmunka visszaszorításának eszköze
Ez egy négy komponensből álló project. Lényege, hogy első körben a gyermek anyák egy, egy hetes tréningen vesznek részt, ahol újrafelhasználható papírból a helyi szokásoknak megfelelően megtanulnak ékszert készíteni, illetve sapkát, sálat, szoknyát, fürdőruhát horgolni. Az ötlete ennek a tréningnek egy négy hónapos kutatómunka eredménye, ami partikulárisan a gyermekanyák igényeit célozta felmérni, kérdőíveken illetve strukturált és fél-strukturált interjúkon keresztül. Az interjúkat Gulu illetve Amuru megyében készítettük ötven gyermekanyával. A kérdőíveket több mint háromszáz gyermekanya töltötte ki Pader, Kitgum, Amuru, Oyam illetve Gulu megyében. Itt a vágyak legtöbbje egy un. Skills trainingre, azon belül is, szabászatra, művészetre és designra irányult. Eme vágy megvalósítását ültette a ReNUH a gyakorlatba. Az egy hetes tréning után tehát ki-ki az ízlésének megfelelően csatlakozik az ékszerkészítő, avagy a horgoló csoporthoz. Az első körben harminc gyermekanya vesz részt ebben a projektbe. A projekt időtartalma nyolc hónapos. Minden hónapban fizetést kapnak, amelynek hetvenöt százalékát kézhez kapják, de huszonöt százalékuk mindenki saját bankszámlájára megy, amihez csak a nyolc hónap után lehet hozzányúlni. De eddigre kéthavi teljes fizetés a számlán van összespórolva. A gyermekanyák fizetését a ReNUH a termékek árusításából tudja finanszírozni. A nyolc hónap alatt, a gyermekanyák öt tréningen is részt vesznek, amely az üzlet csínját bínját tanítja. Majd nyolc hónap után minden gyermekanya képes lesz a kéthavi spórolt fizetésből, illetve a tréningen megszerzett tudásból saját fenntartható üzletet nyitni. A ReNUH hat hónapig további tanácsadást végez a projektben résztvevő gyermekanyák számára. Nagy vonalakban tehát, így vázolható az első komponense az IGAP Projektnek.
Második komponens
De mivel a végcélja a projektnek a gyermekmunka visszaszorítása ezért nem állhat meg csak az anyák gazdasági helyzetének javításánál. A második fázisban minden anyának új otthont biztosítunk, ahol együtt lakhatnak, és együtt tölthetik szabadidejüket. A kérdőívekben erre volt a legnagyobb igény, mivel csak így látnak kiutat társadalmi stigmatizációja alól. Ezen a kifejezetten gyermekanyáknak létrehozott településen nem kell bérleti díjat fizetniük, emberi körülményeket, áramot és vizet biztosítunk gyermekeik és az ő részükre.
Harmadik komponens
A projekt harmadik és egyben legfontosabb része, ami direktben irányozza a gyermekmunka felszámolását a gyerekek folyamatos iskolába járásának biztosítása individuális szponzorokon támogatásán keresztül. A programba résztvevő gyermekanyák gyermekeit individuálisan örökbe lehet fogadni a ReNUH honlapján, és havi húszdolláros összeggel lehet őket támogatni. A szponzor minimum két évre kötelezi el magát a virtuálisan örökbe fogadott gyermekkel szemben. Ez által biztosítani tudjuk az állandó iskolába járás folyamatát. Mivel a ReNUH egyetlen iskolával kötött szerződést, ahová a gyermekanyák körülbelül százhúsz gyereke jár, így befolyása lehet a délutáni programok meghatározására. A délutáni programok nem is annyira a tanulást mintsem a „normális” gyermekkorba való visszaintegrálódást célozzák meg különböző foglalkozásokon és sport tevékenységeken keresztül. Nem titkolt célunk, hogy a délutáni lekötés következtében esélyt sem adunk a gyermekek munkáltatására, mivel reggel kilenctől délután négyig az iskolában vannak. Azt külön meg kell jegyeznem, hogy a ReNUH a gyerekek élelmezéséről is gondoskodik. Az IDP gyerekek kilencvenöt százaléka alultáplált! Külön táplálkozás szakértővel olyan diétát állítottunk össze, amelynek elkészítése olcsó mégis vitaminban és proteinben gazdag. Lényege, hogy a gyermek legalább napi egyszer teljes értékű táplálékhoz jusson. Az iskolában a ReNUH épített egy konyhát, ahol IDP özvegyet alkalmazunk a mindennapi főzés elvégzésére, evvel segítve az idősek megélhetését is.
Negyedik komponens
Az IGAP negyedik komponense egy un. Sürgősségi alap létrehozatala, amely például betegség, gyógyszervásárlás illetve előre nem látott kiadások fedezését szolgálja.
Várható eredmények
A ReNUH célja, hogy a gyermekanyák fenntarthatóságának elősegítésével illetve a gyerekek oktatásának finanszírozásával a gyermekmunkát egyszer és minden korra megszűntesse valamint a gyermekanyák reintegrálódását segítse. Tisztában vagyunk azzal, hogy a harc parttalan, de néhány gyermeket megmenthetünk a gyermekmunka kényszerétől. Az IGAP-pal példaként is szeretnénk szolgálni hozzánk hasonló kis segélyszervezetek számára. Miszerint nem egy kis projektet csinálunk, hanem totalitásában foglalkozunk a gyermek anyák illetve a gyermek munka problémájával.

Csatolmány 1 Logical Framework of the IGAP – eredetileg angolul írtam, remélem a Tanár Nőnek is megfelel így.
LOGICAL FRAMEWORK OF THE IGAP

Narrative Summary
Verifiable Indicators
Means of Verification
Important Assumptions
Goal:
To decrease the child labor among the OVCs as well improve the livelihood of thirty child mothers through Income Generating Activities During eight months periods
The child mothers and their children are already identified. According to their needs R.ReNUH designed the plan of the IGAP.
The IGAP will take turn always on thirty child mothers and about hundred and twenty OVCs – which are basically the pendants of the child mothers. The IGAP will support the CHM for eight months. (This can be extended) To sustain the long term objective we need outside support like linking with Fair Trade Corporations
Purpose:
The 21 year long Northern Conflict affected over 1.8 million people in Northern Uganda. They still live in IDP Camps. Thousands of them are child mothers. Their children are forced to work to sustain the family. No NGO is dealing globally with the problem of the child mothers but Respond ReNUH.
The major problem of the child mothers and their pendants is the Housing and the Income Generating - According to the survey of R.ReNUH. Through external founds the IGAP can be implemented.
There has to be massive sensitizations about the benefit of the project within the IDP Camps as well among the donor institutions to gain more support to expand the activity area and increase the number of the involved persons.
Outputs: HOUSING
Thirty child mothers with their pendants from Gulu and Amuru districts during eight months can participate in the IGAP-Housing.
All participants will be located in the same place.
With this act they can share their life. Also through it the stigmatization by the community can be reduced. Also with this economic support we can prevent the child labor.
Activities:
The participant child mothers have to highly involve in the planning and construction work.
The implementer partner needs to construct the IGAP settlement for the thirty involved partners.
Need to be found place where each family can have her individual house. The local authorities need to be reported about the action.
Outputs
IG GROUPS
Through the participation in the IG groups psycho social care can be gained. As well the prospective of a new life can be viewed.
To create an Income Generating Activity Group which help to sustain the participant and her family and ensure a regular income.
Participating in the eight month long activity the participant will be able to gain skills and knowledge as well will have economical background so the CHM wont be in need to send out their children for child label.
Activities
This will be the main source of the establishment of the sustainability of the participant child mothers as well for their families. It will be also the main generator of the prevention and stopping of the child label.
Through the establishment of the IG Group the self reliance can be increased.
With the regular monthly income the participant will able to organize her and her family life as well save and establish her own business after eight month.
Output: EMERGENCY FUND
The existence of the emergency found is extremely important for those who don’t or just now starting to have regular income.
Establish the Emergency Founds
With this act the donor partner as well the implementer quickly can respond on emergency situations.
Activities
While the eight month the participant will be able to profit from it in case of emergency
With having a certain amount of money which is available every month for emergency cases: such as medical treatment the quick respond can be ensured
If there is an urgent case which is not calculated in the budget=income of the IGAP’s participants this found will be able to provide care.
Output: ADOPT A FAMILY
The families of the child mother’s generally are single headed families. They do need external help at the beginning in spite of participating in the IGAP. As well their children must be supported for the attendance of the school but doing child label
Create a support network where private donors can support the child mothers and their families
Through the establishment of the support network awareness can be raised among the private people.
Activities
Not only the thirty IGAP participant’s family can be involved in this campaign and support but also externals.
Set up the Adopt a family Program on the web site of the donor partner
Each participant family can be adopted by a private person or organization. With a monthly stipend the quality of the livelihood of the family can be increased and the child label can be stopped and prevented.

.
Készítette: Schumicky Lilla, PD of the VPEP at IGAP of Respond ReNUH